DVB-T: A DVB-T (az angol Digital Videó Broadcasting — Terrestrial rövidítése, magyarul „digitális földfelszíni videó adás’) a digitális földfelszíni televíziózás európai szabványa, a DVB (Digital Videó Broadcasting) szabványcsalád része. Az első adást 1997-ben az Egyesült Királyságból sugározták. A rendszer tömörített digitális audió, videó és egyéb adatokat továbbít MPEG transport stream formátumban, COFDM használatával a VHF és az UHF sávokban. A videotömörítés lehet MPEG-2 vagy MPEG-4 szabvány szerinti. A hangsávok átvitele szintén az MPEG által definiált tömörítéssel történik. A DVB-T számára kijelölt frekvenciatartományban - Magyarországon az UHF IV sávban, azaz 470-582 MHz között, a korábbi 21-34 csatornákon és az UHF V sávban, azaz 582-862 MHz között, a korábbi 35-69 csatornákon - egy-egy 8 MHz szélességű frekvenciatartomány alkot egy „csatornát”, amit „multiplexnek” hívnak. Az egyes multiplexekben sugárzott vivőhullámra modulációval ültetik az átvitelre kerülő digitális jelet, amely már tömörítve és összekeverve (multiplexelés) tartalmazza több műsor programját.